Nekünk, mai magyaroknak, a tudás népének bizony fel kell már ébrednünk, s végre valahára merjünk magyarokká lenni. 
Nem kell itt kicsikké silányulnunk, vagy nagyokká nőnünk, mert mi egyik nemzet rovására sem akarunk sem kicsik, sem nagyok lenni, de végre valahára merjünk már magyarokká lenni. 
Magyar honban, magyar múltunk is erre kötelez, és jegyezzük meg, hogy nem az a magyar, aki a nyelvet megtanulta. Nem! Magyar az, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal. 

Mert a magyarság nem ott kezdődik, hogy magyarnak vallom magam! 
A magyarság nem azonos azzal, hogy itt élek a Kárpát -medencében, s még csak azzal sem, hogy kiválóan beszélem ezt a gyönyörű nyelvet. Nem. Magyar akkor vagyok, ha sorsközösséget vállalok a sok-sok ezer éves múltunkkal, jelenünkkel és jövőbe vetett hitünkkel. 

Mi mindig egyetlen Istenben, a Magyarok Istenében bíztunk és bízunk ma is, csakhogy a közmondásunk is arra figyelmeztet; segíts magadon, az Isten is megsegít. Tehát, legyünk magyarokká. Emeljük fel a fejünket büszkén és rázzuk le a gyalázatot, mit a századok során ránk raktak. Halhatatlan költőnk nem győz figyelmeztetni bennünket a Nemzeti Dalban, hogy a Magyarok Istene itt van közöttünk, de ahhoz fel kell emelni a fejünket! Elég volt az örökös bűnös nemzet bélyegének ránk sütéséből! 

" Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! 
Ihol én, ihol én, pőrölyje világnak! 
Sarkam alá én a nemzeteket hajtom: 
Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam! "      ( Arany János )

Oldal: Főoldal
"Atilla,flagellum Dei,malleus orbis" Attila:Isten ostora,világ pörölye - © 2008 - 2026 - malleusorbis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat